Leltár

2012 január 31. | Szerző: vidékilány |

 Komolyan mondom, igaza volt az ex-nek, amikor anno beszólt, hogy azért (is) hagytam el őt, mert mellette alig történt valami az életemben/életünkben. Ha végignézzük, mi is történt az utóbbi egy hónapban, akkor mindjárt meglátjuk, milyen jelentős a változás, ha az ember olyan emberre akad, mint amilyen az én Mókusom.

Először is, január elején vártuk a nagy áttörést, ami egyre késett. Napi telefonok, aggódás-hegyek, nyugtatás-hegyek, izé, fűző, gatyamadzag. Akkor újabb hú egy ágtól. Akkor megoldáskutatás, majd első számú verés. Álmatlan éjszaka, első látogatás. Kettes számú verés, este búcsúlátogatás.

Áttörés.

Egy ebéd, megünneplendő az áttörést, de előtte kiakadás részemről, hogy én ezt nem csinálom tovább.. azóta is csinálom.

Újabb hú, és ez már hasba talált engem is, bár engem nem szó szerint. Felállás közben újabb csapás tarkótájt. Ez nem leterített, hanem kijózanított kicsit.

Kevesebb telefon, kevesebb beszélgetés, kevesebb kacsintás, kevesebb összenézés, kevesebb idő egymásra.

Itt tartunk most.

Tyűha, leírni is elég volt.

Minden nap és minden este, és mindig, ha eszembe jut, imádkozom Atyámhoz, hogy adjon erőt, mert úgy érzem, a Mókusom (ahogyan régen Seagal, vagy Elizabeth, vagy bárki más, távozott az életemből), szintén távozni fog hamarosan. Tudom, ezek érzések, és nem bízhatok bennük úgy, mint Atyámban, mégis, úgy érzem, ez a következő lépés. És nekem erő kell, sok erő, hogy ne omoljak össze, ha mindez bekövetkezik.

Játszhatom a tökös csajt, aki mindent kibír, és mondhatom, hogy lesz ez még jobb vagy rosszabb is, meg hogy élvezem, ami megadatik… de ha arra gondolok, hogy nélküle milyen lesz… nos, legyünk ebben a helyzetben most kivételesen reálisak egy kicsit.

(Ildikóm mindig azt mondja, nem tudja, hogy hogyan csinálom, hogy miközben szeretek valakit, tisztán és reálisan tudok gondolkodni róla.). Szóval, a tények a következők:

1. Szerelmes vagyok belé, de neki csak egy jó kis befektetés vagyok, valaki, akit meg kell talonban tartani, mert még szükség lehet rá.

2. Soha, semmiben nem számíthattam rá. Főként fizikailag nem. Akkor ez neki a barátság? Na, ezzel a dumával fel tudja húzni az agyamat.

3. Ugyanolyan egyedül vagyok, mint a Mókus-ügy előtt, csak többet aggódok valakiért, akinek én csak egy … hát, nem is tudom, mi vagyok igazán. Talán: biztosíték.

Na, most mondja valaki, hogy ennek bármi értelme. És az ember, bennem az ember, azt is mondja, hogy ez egy nudli, ez egy semmi, egy értelmetlen marhaság, egy rossz vicc.

És mit mondd bennem a szeretet? Hogy mindenkiben, akár hisszük ezt, akár nem, ott él mindenkiben Krisztus. És ha nem teszek meg mindent az emberért, megteszem Krisztusért. Hát, ezért csinálom még mindig, ezért nem adom fel, és ezért keresem benne a jót szüntelen.

Hiszek, és hiszem, hogy a hitem nem hibavaló.

http://www.youtube.com/watch?v=vvjWPNIb-gI