Van úgy,

2012 január 30. | Szerző: vidékilány |

 úgy érzed, hogy neked szól? 

Ma hajnalban a buszon volt időm elmélázni ezen a dalon. Legszívesebben felpattantam volna az ülésből, és tombolva táncoltam volna.

“Lobogását szemednek látom én.

Robogását akaratodnak érzem én.

Szavaidban lüktet a száguldás, igen, értem én.

De ha lehagy a tested, néma marad benned ez a költemény.”

PONTOSAN ez az, amit eszébe kéne vésnie az én Mókusomnak is. Mintha róla szólna… erős akarat, erős szenvedélyek, gyorsan mindent, hamar

és csak nézem, ahogyan elszáguld mellette az élet, és nem éli, csak átrohan rajta, megállás nélkül, érzések nélkül, szenvedély és bizalom és élvezet nélkül.

Tuti, hogy bennem valami mediterrán vér buzog, ezért nem értenek a körülöttem élők…

(csak zárójelben jegyzem meg: ha mindig megtenném, amit tenni szeretnék, az emberek már bezártak volna valahova engem, mint valakit, aki abnormális vágyakkal és tettekkel hívja fel magára a figyelmet.Pedig csak önmagam szeretnék lenni, fékezhetetlenül, nem törődve a világgal. Ha megtehetném, amit akarok… hú… rágondolni is ínycsiklandó… mint a kijevi csirkemell, az extra finom fokhagymás fűszervajjal… Hajdúszoboszló-fílingem van (: (: (: )

http://www.youtube.com/watch?v=610l9-2zM4E