Ma

2011 szeptember 9. | Szerző: vidékilány |

“Azt hiszem, téged Isten küldött hozzám.”

“Segítenél? De hiszen már kétszer…”

Hazafelé jöttem a bicikliúton. Mögöttem alig-neszt hallatva gurult valami. Csendben lehúzódtam, gondolva, elektromos bicikli halk zaja. Szemem sem rebbent, amikor a királykék Audi ellebbent mellettem. Mosolyogva követtem.

Kis idő múlva, még mindig az úton gyalogolva, a mellettem vágtató főút egyik tovasuhanó autójából derékig ablakból kilógó férfi vigyorgott rám. Tapsolt.

Alvási kényszerem folyton megszakítódik. Álmok, lemerülő telefon és érkező SMS zaja hosszabbítja tudatom hasadását.

Feladtam.