A démon

2012 január 28. | Szerző: vidékilány |

 Ma délután elbólintottam, egész héten éjszaka értem haza. Hat körül arra ébredtem, hogy a Mókusom nem fog hívni. Mert elaludt, azt hiszem (pont, mint én 🙂 ). És nem is hívott.

Már többször írtam a saját privát naplómban, és többször volt rá példa, talán itt is említettem néhány szó erejéig, hogy Isten megadta nekem azt a képességet, hogy tudjam, hogy mi történik vele, amikor ez szükséges. Így tudom, mielőtt hívna, ha bajban van, vagy ha valami váratlan rossz dolog történt. Tudom, hogy ha valamit ígért, és nem tartotta be, annak mi az oka, és tudom, hogy amikor mentegetőzik, igazat mond, vagy hazudik.

Ezért aztán nem is haragszom. Nincs miért. Érthetetlen, ami velünk történik, hogy más nő már a füle botját sem billentené felé, én meg mosolyogva és derűsen szemlélem a világát, és úgy döntöttem, szabadon engedem magamban azt, akit ő igazán kedvel. A mindig derűs, kiszámíthatatlan, és vakmerőnek tűnő bigét.

Talán erre célzott a fészbúk-teszt, amikor arra célzott, hogy démon vagyok. Mindenesetre, tarthat, aki akar, őrültnek is. Nem érdekel. A Mókus? Nos, olyat kap, nyulat fog. Ha jól emlékszem, így kell mondani. Lássuk, ide kell még egy kis zene, olyan, ami illik ehhez a helyzethez. És már tudom is, mi lesz az.

http://www.youtube.com/watch?v=C966rDvnIow