Szexepilem

2012 január 27. | Szerző: vidékilány |

 A fészbúkon az egyik munkatársam arról töltött ki egy kérdőívet, hogy milyen csaj is ő? Gondoltam, hogy én is megcsinálom. Néhány kérdés az első randiról, a testalkatról, szem és hajszínről, öltözködési szokásokról. A “mi a stílusod”-nál lazán megjelöltem a szoknyát, pedig többnyire nadrágot hordok. Egészen egyszerűen anyagi szempontból, ugyanis azok a szoknyák, amik nekem jól állnának, horibilis összegbe kerülnek, (széles csípő, keskeny derék), a varratásig meg még nem jutottam el. De most már a magam ura vagyok, és eljutok addig, hogy igenis, nem sajnálom a pénzt arra, amit fel akarok venni, és igenis, zumbázok, mert most aztán nem zavarja a kutyát sem. Lehet, hogy nem fogyok tőle, de karban tart, a súlyom állandó marad, és még jól is érzem magam.

De elkanyarodtam a témától. A kérdőív eredménye a következő lett:

“Biztos nagy sikered van a közösségben, amiben mocorogsz. Sok irigyed van, legyél rá büszke. Egy Démon vagy!”

Első reakcióm Tom Hanks mondata volt, ami, mint Joe Fox, ejtett el egy jó kis filmben. “Én, mint kém, na ja.”

Csiga-féle verzió: Én, mint Démon! Na ja… csak éppen jól titkolom. Azért – önbecsülésem növelendő- kitettem háttérképnek a fotót, és meghallgattam a dalt, ami eszembe jutott a képről:

http://www.youtube.com/watch?v=z_0q6lz_Fbk

Amúgy tegnap beszéltem a Mókussal. Élvezem, hogy bármit – ismétlem, bármit – mondok is, rám figyel, még ha vetkőzöm előtte, akkor is a szemembe néz, nem másfelé. Igaz, hogy kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, de egy kis törődés hadd járjon már nekem is… mit is mondott? “Majd megcsörgetlek és dumálunk. Hiányzol.”

Hát, ilyenkor próbálja meg az ember lánya tartani a hat lépés távolságot. Egy biztos. Már MÁSKÉPP néz rám, és már nem csak mások látják, látom én is. Kérdés, hogy ő mikor jön rá.

Este azért loptam egy puszit tőle. DÁDÁÁÁM…..