lola

2012 január 22. | Szerző: vidékilány |

 Lola hozzászólást írt… köszönöm szépen. Egyelőre új vagyok itt, nehezen “mozgok”, és még sok mindent ki kell tapasztalnom.

Na de ha már Lola és az őrültek, akkor kanyarodjunk el egy kicsit a mozik felé, amelyekben őrültek szerepelnek. Nem is olyan régen kezdték el játszani a mozikban a Tetovált lány című filmet az elbűvölően sármos (már akinek ) Daniel Craig-gel a főszerepben.

Mivel eleve nehezen nézek thrillereket, és mivel egyedül nem szeretek moziba menni (bár volt példa erre is), gondoltam, kihagyom a filmet. Azután ismét filmeket kerestem a jutyubon (bizony, bizony, vannak odafent filmek is… például a Horgász a pácban. Nagyon jót mulattam rajta délután) és ahogyan keresgélek, mi jön elém? A Tetovált lány. Ma tették fel, és már 180 felett van a nézettsége. Két részletben, részenként másfél óra. Ez a 2009-es verzió, svéd-dán-német kooprodukció, szóval, nincsenek benne nagy nevek és várhatóan jól játszó színészek.

Az első tíz perc után azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a színészek itt is profik, bármekkora a nevük, és hogy ebben a filmben lesz nemi erőszak és aberrált férfiállat bőven. Na meg, sajnos, ismét előkerül a faji előítélet.

A könyvadaptációként játszódó film két lányról szól, akiket közel negyven év választ el korban egymástól, mégis, ugyanolyan sorsban nőnek fel.

A film megmutatja, hogy mindenből MINDENBŐL fel lehet állni, hogy bármi történt a múltban, bármilyen őrültekkel hoz össze a sors embereket, a lélek erős, és soha nem adja fel.

A Tetovált lány erős érzelmi hatást fejt ki, legalábbis a nőkre nézve biztosan. Mára már megtanultam viszonylag hideg szemmel nézni ezeket a filmeket, és ha Attilám olvasná ezeket a sorokat és látta volna a filmet, azt hiszem, kicsit büszke lenne rám.

A Tetovált lány olyan női életekről szól, amikbe egészen erősen belép a nemi erőszak, méghozzá a tartós, hosszú ideig fennálló ilyesfajta viszony. Megmutatja, hogy mennyit képes egy nő elviselni, mennyivel nagyobb a túlélő-ösztön és a megalkuvási képesség azokban, akik ilyeneken estek át. Szinte hátborzongató arra gondolni, hogy vannak emberek, akik lelkileg ennyire eltorzultak, és vannak nők, gyerekek, akik ki vannak téve ilyen helyzeteknek.

Hasonlóan megrázó film, amit ehhez tudnák hasonlítani, számomra egy Brad Pitt film volt, a Pokoli lecke, ahol kisfiúkon követtek el a fegyintézetben az őrök hasonló dolgokat.

Csak úgy kalapált a szívem a mai filmnél, amikor Lizbeth-et a saját gyámja már másodszor erőszakolja meg. Hiába tudom, hogy a lány mire készül, mert én magam is tudom, ha a helyében lennék, mit tennék, de az a fajta beteges elmebaj, aminek elfajulását ott látjuk… és a bosszú, a lány bosszúja, amire úgy gondolsz, hogy talán nem is volt elég… vajon elég, ha ugyanazt kapod, ha ilyen szintű borzalmakról esik szó? A lány nem akarja nyilvánosságra hozni az ügyet, mert az nem csak a férfit, de az ő múltját is felhánytorgatná. Végül mégis megbékél a múlttal, talál egy férfit, aki nem kérdez, aki csak ott van, és mégis hagyja szabadon tenni azt, amit akar.

A Tetovált lány… régen azt mondtam volna, erős idegzetű embereknek való film. Ha most ezt mondanám, el kéne ismernem, hogy az én idegeim is erősek. Vagy azt kéne elismernem, hogy felnőttem egészen, és nem úgy nézek a filmekre, hogy azt képzelem, ez holnap velem is megtörténhet.

Nem mondok mást, csak azt, hogy most nem bánnám, ha este, amikor lefekszem az ágyba, egy erős, de mégis gyengéd férfikar átölelne, magához szorítana, és úgy érezném, az életem biztonságban van, legalábbis úgy tűnik, hogy biztonságban van. Szeretném lehajtani a fejem egy olyan férfi mellé, aki tud rólam mindent, igazán mindent, akinek nem félnék elmondani még az én Tetovált lány-történetemet sem, mert tudnám, hogy az a férfi nem hagy el engem soha, és amikor reggel felébredek, nyugodt szívvel mondhatom neki, hogy szeretem.