Ide jöttem

2011 december 28. | Szerző: vidékilány |

 Na, mindegy, hiszen, jó helyen vagyok itt. Néhány kósza, publikusnak nyilvánuló gondolat kerül ide, mert aki lettem, azt egyszerűen nem veszi be az emberi gyomor.

Hol is kezdjem?

“Téged Isten küldött hozzám…”

Ha tudná, mennyire igaz!

Dolgunk van a világban. De honnan tudjuk, mi a dolgunk, mire szánt minket Isten? És ha tudjuk is, vajon, az elbizonytalanodás valami miatt feljogosít-e minket, hogy hagyjunk mindent a fenébe?

Én nem hagyom. Így döntöttem. 

De megmondhatom-e bárkinek, mit tegyen? Dehogy mondhatom!!! Mit tehetek hát? Semmit. Azt képzeltem, elég, ha vele vagyok, de nem biztos, hogy ez elég. Csak Valaki sokkal nagyobb jelenléte elég.

Borsózik a hátam, amikor az arcára nézek, akár gondolatban, akár valósan. Ő a kapocs. Ő a Minden, a Feladat, a Terv, a Megoldás, a Mindig-tovább-hajtó-erő.

Mit teszel, ha tudod, hogy a napjaid meg vannak számlálva, és nincs befolyásod rá? Mit teszel? Idegeskedsz. Durva vagy. Közönséges. Feszült, és a torkod körül érzed a kötelet. Érzed, ahogyan húzzák a végét, és Te nem szabadulsz. Nagy gonoszságra nem visz rá a Lélek, sem a kétségbeesés. Vársz hát.

Azután elájulsz. Fellocsolnak. Eléd állnak, szembesítenek a múltaddal.Majdnem belerokkansz.

És akkor Valaki azt mondja, fordulj meg. hagyj mindent hátra, már nem tehetsz semmit. Előtted az út, és Te döntöd el, merre indulsz. De veled szemben áll az a Valaki, és azt mondja, ez az út a lehetőségek tárháza. Innentől az lehetsz, aki lenni akarsz, azt tehetsz, amit akarsz, de le kell dobnod mindazt a válladról, amire neveltek. És azt mondja, indulhatsz jobbra vagy balra, vagy van még egy lehetőség. És kinyújtja a kezét…

Vajon megfognád?